Egyszer Andris és Panka elmentek az erdőbe. Az apukájuk is jött velük. Az erdőben megláttak egy nagy-nagy fát, amin egy szegény kiscica dorombolt. Andris azt kiáltotta: – Segítsünk szegény kiscicának! Panka bólintott, és megkérdezte Andrist: – Biztos vagy benne, hogy nem fogsz leesni? De Andris nem válaszolt, már a fán volt és azt kiabálta: – Jaj, a cica leugrott én meg fennmaradtam! Panka nagyon megijedt mert nem tudta lehozni Andrist a fáról ezért felkiáltott neki: – Ne aggódj mindjárt idehívom apát! Azzal elszaladt. Nemsokára vissza is jött az apukájukkal. Andris lekiabált nekik: – Jaj, de magas ez a fa! Hogy jutok le innen? Az apukája egy darabig gondolkozott végül eszébe jutott valami. Gyorsan elment egy létráért és felkiáltott Andrisnak: – Itt egy létra, azon majd lemászhatsz! Andris lemászott és megköszönte a segítséget, majd hazamentek. Ha Andris a fáról le nem került volna, az én mesém is tovább tartott volna. 
( Ez a mese egy iskolai feladat volt. A mese írója, azaz én, 3.b osztályba jár, az Eötvös József Általános iskolába. A tanárai: Gáspár Zoltánné, Jávorszky Ágnes.)
Remek történet, én is csatlakozom a folytatást, izgatottan várók körébe! 🙂
ügyes vagy, várom a folytatást! lehetne Andrisnak és a cicájának mindenféle kalandja:)
Nagyon jó kis mese 🙂